Adni jó.
Puritán, és talán már klisé is ez a gondolat. Bevallom, nekem is meg kellett állnom párszor, hogy ezt végiggondoljam.
Van, hogy egy poszt megírásának többször nekifutok, ilyen volt most ez is. Valójában napok óta forgatom ezt a gondolatot magamban. És tudjátok, mi/ki ihlette?
Unokaöcsém.
Imádom azt a kisfiút, merthogy már 5 éves. Hétvégén együtt töltöttünk egy kis időt, és vele, mellette úgy érzem, megszűnik a külvilág. Másnap pedig megértettem, valójában az tölt fel igazán, ha önfeledten és feltétel nélkül megélhetem a szeretetet.
Varázslat.
Költői kérdés: tényleg minden fordítva van?
Tűnődve a hétvégi megéléseimen, egyre csak azon kaptam magam, hogy azt a gondolatot, hogy ‘adni jó’, valahogy továbbfejleszteném. Úgy érzem, nem áll meg itt a történet, ami a bennünk zajló és minket érintő folyamatot illeti. Túl azon, hogy egyre gyakrabban jön velem szembe a tükör, hogy mennyire individualista módon szemlélek még mindig bizonyos kapcsolódásokat, unokaöcsém révén felismertem, hogy ez is egy körforgás. Egy olyan csoda, ami, ha odafigyelünk rá, egyedülálló minőség lehet. Olyan kincs, ami egyetlen és megismételhetetlen. Könnyen lehet, hogy olyan pillanatok egyike, ami igazán számít.
A körforgás pedig abból áll, hogy én adom az időmet, ő adja a magát, én adom a szeretetemet, ő pedig befogad. Úgy, ahogy vagyok. Bármit, amit teszek.
Olyan megérintő.
Megélhettem, hogy adni nem csak önmagunkért jó - mert ez jó érzés, vagy azért, hogy másoknak segítsünk, hanem azért is, hogy engedhessük, hogy a másik is adjon magából nekünk. Egy mosolyt. Egy tiszta pillantást. Egy boldog pillanatot. Az életéből.
Mennyire vagyunk képesek kapcsolódni? Képesek vagyunk (meg)engedni, hogy a másik is szeressen?
Micsoda kérdések.
De még mielőtt belebonyolódnék, csak annyi az üzenetem mára, hogy érdemes puhulni egy kicsit. Nem kell mindig harcolni, küzdeni, nem kell mindig erős nőnek vagy férfinak lenni. Nem kell mindig (meg)ítélni. Nem kell mindent kontrollálni (akarni).
Engedjük meg magunknak, hogy szeressenek. Engedjük meg a gyengédséget. Engedjük be a másikat. Éljük meg őt is pillanatnyi valójában. Adjunk neki úgy, hogy befogadjuk. Segítsük a körforgást azzal, hogy részt veszünk benne. ❤️
Unokaöcsém.
Imádom azt a kisfiút, merthogy már 5 éves. Hétvégén együtt töltöttünk egy kis időt, és vele, mellette úgy érzem, megszűnik a külvilág. Másnap pedig megértettem, valójában az tölt fel igazán, ha önfeledten és feltétel nélkül megélhetem a szeretetet.
Varázslat.
Költői kérdés: tényleg minden fordítva van?
Tűnődve a hétvégi megéléseimen, egyre csak azon kaptam magam, hogy azt a gondolatot, hogy ‘adni jó’, valahogy továbbfejleszteném. Úgy érzem, nem áll meg itt a történet, ami a bennünk zajló és minket érintő folyamatot illeti. Túl azon, hogy egyre gyakrabban jön velem szembe a tükör, hogy mennyire individualista módon szemlélek még mindig bizonyos kapcsolódásokat, unokaöcsém révén felismertem, hogy ez is egy körforgás. Egy olyan csoda, ami, ha odafigyelünk rá, egyedülálló minőség lehet. Olyan kincs, ami egyetlen és megismételhetetlen. Könnyen lehet, hogy olyan pillanatok egyike, ami igazán számít.
A körforgás pedig abból áll, hogy én adom az időmet, ő adja a magát, én adom a szeretetemet, ő pedig befogad. Úgy, ahogy vagyok. Bármit, amit teszek.
Olyan megérintő.
Megélhettem, hogy adni nem csak önmagunkért jó - mert ez jó érzés, vagy azért, hogy másoknak segítsünk, hanem azért is, hogy engedhessük, hogy a másik is adjon magából nekünk. Egy mosolyt. Egy tiszta pillantást. Egy boldog pillanatot. Az életéből.
Mennyire vagyunk képesek kapcsolódni? Képesek vagyunk (meg)engedni, hogy a másik is szeressen?
Micsoda kérdések.
De még mielőtt belebonyolódnék, csak annyi az üzenetem mára, hogy érdemes puhulni egy kicsit. Nem kell mindig harcolni, küzdeni, nem kell mindig erős nőnek vagy férfinak lenni. Nem kell mindig (meg)ítélni. Nem kell mindent kontrollálni (akarni).
Engedjük meg magunknak, hogy szeressenek. Engedjük meg a gyengédséget. Engedjük be a másikat. Éljük meg őt is pillanatnyi valójában. Adjunk neki úgy, hogy befogadjuk. Segítsük a körforgást azzal, hogy részt veszünk benne. ❤️
