Különös és egy oldalról intenzív év az idei; számtalan új (kellemes és kellemetlen egyaránt) helyzettel találjuk szembe magunkat életünk valamennyi területén. Együttérzéssel gondolok azokra a cégekre, vállalkozásokra, családokra és emberekre, akik nehéz helyzetbe kerültek. Őszintén remélem, hogy megtalálják a kiutat, és napról napra egyre könnyebbé válik a teher, ami ebben az időszakban rájuk nehezedett.
Mindannyian vívjuk a helyzet adta csatáinkat, személy szerint igyekszem naponta gyakorolni a gyengédséget és empátiát, amellyel az én szívem is lágyul. Ebben a folyamatban vettem észre annak jelentőségét, hogy hogyan bánunk most is önmagunkkal. Hihetetlen, hogy még mindig meg tudok/tudunk élni fokozatokat abban is, ahogy magunkra tekintünk. Pedig én már azt hittem, kiismertem magam... :)
Ezek a rendkívüli események nem kímélnek, kerek-perec szembesítenek újabb és újabb hitrendszerrel, önmagunkról alkotott gondolattal. Úgy tünik, ez - önmagunk csiszolása - egy örök feladat.
Alapvetően szeretek otthon is csinos lenni. Érdekes, mintha a külső megjelenés a belsőnkre is hatna, nem csak fordítva. Ha éppen rossz passzban érzem magam, akkor általában elkezdem fizikailag rendezgetni magam körül a dolgaimat, ami aztán az önmagamról alkotott képet is finomítja. A minap pedig tudatossá is vált annak jelentősége, hogy miért fontos, hogy itthon is rendezett legyen a megjelenésem. Nem, nem csak a videó konferenciák miatt. :)
Úgy érzem, azáltal, hogy felveszem a kedvenc szoknyámat, vagy a csinos felsőmet, a karkötőmet vagy a kedvenc órámat is :)), azáltal, hogy rendezem a frizurámat és a sminkemet, önmagam felé teszek egy lépést. Önmagam felé én teszem meg az első lépést. Úgy érzem, fontos vagyok önmagamnak. Ezáltal rendben van, hogy nem érkezik a külvilágtól visszajelzés, mert nem ez határoz meg.
Vigyázzunk önmagunkra.
